Iskolánk története régi időkre nyúlik vissza. 1726-ban már volt iskolamestere településünknek, Jakob Fischer személyében, tehát volt iskolája is. Mária Terézia „Ratio Educationis” rendeletét követően (1777) a község által már kötelezően fenntartott iskolába még csak fiúk jártak és a tanítás nyelve a német volt.

Az iskolára vonatkozó pontos adatok 1833-tól maradtak fenn a plébánia levéltárában Franz Spanischberger igazgató-tanító idejéből (1830-1866).

1870 júniusában kezdtek hozzá az „Oskolaház” építéséhez. Az egész épület kemény kőből épült, melyeket Tisza Lajos adott ingyen. Tekintetes Harkányi Frigyes országgyűlési követ pedig 200 forintot ajándékozott. A kétosztályos iskolát- igaz többször bővítve, korszerűsítve- 1981-ig folyamatosan használták.

1885-ben kétosztályú leányiskola is nyílt, melyhez két szobát béreltek Josef Mitinszky házában. Az oktatás nyelve magyar volt, de a hittant németül tanulták a plébánostól. Az első tanítónők Revitzky Sarolta és Revitzky Gizella voltak.

1903-ban a fiúiskolát államosították és a leányiskolát sem tudta a község tovább fenntartani, ezért összevonták a két iskolát és létrejött az egységes állami elemi népiskola, melynek első igazgatója Moussong Gusztáv volt.

1933-ban adták át a mai iskolaépület magját is képező, a Kossuth utcára néző homlokzatú kétszintes új iskolát, amelynek termeiben jelenleg négy alsós osztály diákjai tanulnak.

1945-ben a győztes hatalmak megállapodtak abban, hogy a sváb lakosságot Németországba kell áttelepíteni. Nagykovácsi szinte teljes lakosságát kitelepítésre ítélték. Helyükre telepesek érkeztek. Az új lakók közül sokan nem íratták be gyermeküket az iskolába, mert segíteni kellett otthon. Bár ez az idők múlásával javult, de továbbra is sokat hiányoztak a nagycsaládok gyermekei a mezőgazdasági munkák miatt.

A következő évtizedekben generációk tanultak a mai Öregiskola épületében. Életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek falai között. Legendás pedagógusok tanították őket. Közülük mindenképpen említésre méltó B. Szatmári Lajos bácsi is, akinek Nagykovácsi helytörténeti könyveit is köszönhetjük. Feleségével Sárika nénivel sok diák szívében hagytak szép iskolai emlékeket. Sajnos már nincsenek velünk, de Lajos bácsi neve fennmarad az utókornak, hiszen a róla elnevezett díjjal évről évre jutalmazzák településünk kiemelkedő pedagógusait.

Az épületek sokat változtak az idők folyamán, de a szándék ugyanaz, mint 120 évvel ezelőtt. Értéket adni a következő nemzedékeknek és összetartó közösséggé kovácsolni őket.