• 1

    1

  • 2

    2

  • 3

    3

  • 4

    4

  • 5

    5

    HATÁRTALANUL- A délvidéki várak, ostromok és a déli harangszó titkainak nyomában

      


    2022. május 26-28.

    Láng Terézia 7.b osztályos tanuló élménybeszámolója (kattintson a nyílra!)
     

    A délvidéki várak, ostromok és a déli harangszó titkainak nyomában- a történelem lenyomatai a magyarországi és a határon túli fiatalok világában

    Határtalanul kirándulás

    Utunkat május 26-án, csütörtökön kezdtük kora reggel. Mindenki izgalommal a szívében vágott neki a kalandnak. Az első megálló Székesfehérváron volt, a második pedig Szegeden, ahol felvettük idegenvezetőnket.

    Miután átértünk a határon, Szabadkára indultunk. Körbenéztünk a településen, megebédeltünk, fagyiztunk ,és többek között a városházán is jártunk. Az épületben mindenhol megjelent a piros-fehér-zöld és az összes ablakon elbűvölő mozaikokat láttunk. Az ülésteremben nagy magyar királyok tekintenek ránk és egy gyönyörű csillár terpeszkedik a fejünk felett.

    Következő programunk egy helybéli általános iskola megtekintése volt. Nagyon szívesen láttak ott minket. Az intézmény bemutatása után még üdítővel is megkínáltak. Élményekkel gazdagon eredtünk útnak Székelykeve irányába. Megvacsoráztunk, aztán lefeküdtünk aludni, várva, hogy mit hoz a holnap.

    Pénteken az első programpontunk a szendrői vár körbejárása volt. Felmentünk a várfal tetejére, ahonnan tökéletesen ráláttunk a Dunára. Az idegenvezető elmagyarázta az építmény stratégiai előnyeit és egy kis betekintést is nyújtott a korabeli emberek életébe.

    Frissen kezdtük utunkat, mert tudtuk, hogy jön az egyik legizgalmasabb része túránknak, ugyanis Galambócra látogattunk el. Itt egy csodaszép, szinte mesébe illő várhoz mentünk. Egy hegyoldalba épült, másik oldalán pedig a Duna folydogált. Szerbiában egészen más a folyó, mint hazánkban. Sokkal szélesebb, néhol olyan, mintha egy tó lenne. Várba sajnos nem lehetett bemenni, csak egy termet tartottak fent a turisták számára.

    A nap utolsó pontja következett. Lepenski Vir-hez buszoztunk. Itt egy több ezer éves folyóparti embercsoport mindennapi életébe nyertünk bepillantást. A hal- és kígyó istenségek mind a víz közeli életmódra utalnak. A Duna túloldalán egy trapéz alakú sziklát láttunk, ami az akkori emberek idejében is így volt. Néhány halottat lótuszülésben temettek el, ezzel is a trapéz hegyen élő isteneknek tisztelegve.

    Történelmi tudásunk gyarapítása után fáradtan indultunk vissza a szállásra. Az utolsó nap várt ránk, ezért egy picit szomorúnak is éreztük magunkat.

    Irány Belgrád! Szombaton Nándorfehérvárt csodálhattuk meg. Az itteni erődítményt körbejárva felidéztük a dicső Magyarország korát, Hunyadi Jánost és a hatalmas diadalt. Megnéztük a várost, és temérdek új élménnyel gazdagabban indultunk haza. A késő esti órákban érkeztünk meg Nagykovácsiba.

    Mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon élveztük a kirándulást, ezernyi emléket gyűjtöttünk. Úgy érzem, sosem felejtjük majd el a délvidéki kalandokat.